Azért fura az, amikor két, nem túl régi és nem túl mély ismerősöm, akik egymásnak viszont nagyon régi és nagyon mély barátai, csak most éppen össze vannak veszve, és párhuzamosan hallgatom a történeteiket ugyanarról a dologról - és közben rájövök, hogy a) vagy tényleg nem értem a kapcsolatukat, b) vagy érthetetlenül túldramatizálják mindketten (és akkor meg ezt nem értem). A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ők egy fiú-lány baráti pár, akik közül a lány felettébb nagyon szép, míg a fiú egészen jó barátom is lehetne, ráadásul vezető személyiség egy olyan társaságban, ahová csak nem régóta tartozom, és szeretnék is még. Nem baj, ha nem értitek, én se, mint említettem volt. :)

Az különben sem túl kellemes érzés, amikor a kedvenc csapatod zsinórban négy meccset elveszít, köztük hazai pályán a sereghajtóktól, és végre itt van egy, ahol a hatvanadik percig vezet, de az ellenfél a végén mégis megfordítja az eredményt, és máris ott van zsinórban az ötödik vereség.

Álmomban valamilyen arab országban voltam, ahová hirtelen hívtak, olyannyira, hogy rendesen összepakolni sem volt időm, és elfelejtettem, hogy ott még most is 30+ fok van, és mégsem vittem rövidgatyát, amit most ott kell beszereznem. Jóanyám szerint az álomfejtés egyértelmű: bármikor hívhatnak el messzi vidékre, és nekem föl kell rá készülnöm, hogy előre pakoljak be mindent a szellemi hátizsákomba, amire ott szükségem lehet. Ehhez képest Berlin most sem jött össze, pedig egyszerre két rendezvény is volt ott, és mindkettőre mérget vettem, hogy ott lehetek, sőt a kettő között már haza se jöttem volna, hanem pölö beugrottam volna Májkjúékhoz az NDK-ba. Ehelyett mindkettőből kiszórtak, ráadásul a második helyről megírták, hogy a kiválasztásnál milyen szempontokat vettek figyelembe, pl. gender balance. Hiába vagyok férfiként is feminista, most azért berágtam.

Ennek ellenére elmentem aznap délután a feminista tüntetésre, és ott megismerkedtem egy kékhajú lánnyal (nem hülyéskedek: rendes, rikító világoskék az egész), aki - mit ad Isten - Berlinből jött hozzánk Erasmusra. Meg megismerkedtem még sok másik érdekes emberrel ott, meg hívtak este az illlegális záróbulijukra, ahol végre találkoztam a francia lánnyal, akinek a kutatására próbálok már egy hete alanyokat összehozni. Ja és persze az a zsidóságos kutatás is halad, amibe kedves volt szaktársam belevitt, és amin keresztül megismertem azt az imatermet, ahová azóta is járok, és ahol Jom Kipurt is majdnem végigkoplaltam - de már egy másik, érdekesebb, politikásabb kutatás is napirenden kezd lenni. A melóm októberi beindulását meg már alig várom, már ha igaz, hogy lesz olyan.

Valamiről még akartam írni, de elfelejtettem. Így inkább zárom soraim egy olyan mesterművel, ami eddig az életemből valahogy kimaradt, amit én sem értek, de jobb későn, mint soha. Jelenleg a 17:00-től kezdődő rész a kedvencem, de a legjobb az egészet egyben meghallgatni. Májkjú, Ria: Nektek különösen ajánlom, ha eddig Ti is úgy jártatok, mint én! :)