Van ez az LMBTQ, vagyis Leszbikus-Meleg-Biszex-Transznemű-Queer, amit egyesek megtoldanak még egy I-A-val is, mármint Interszexuális-Aszexuális. Én ezennel megtoldom még egy H-val is. H mint Húsimádó. Én igenis szeretem a husis lányokat, és ez bizony minálunk devianciaként van számon tartva. Csak a darázsderekú lányoknak szabad megtetszeniük, mert ha az ember kinyilvánítja, hogy neki a gebe nem kell, ellenben ott mellette azt a kis dundust órákig tudná gyúrogatni, mint a kelt tésztát, akkor máris csúnyán néznek rá.
Emlékszem az első husikás barátnőmre (Katona-exre), mennyire nem mertem fölvállalni a családom előtt. Az őt megelőző barátnőm kifejezetten vékonyka volt, mondta is rá mindenki, hogy milyen szép kislány. Ezek után hogy mertem volna odavinni azt a lányt, akit én ugyan szerettem, de még sokkal jobban számított a családom véleménye? Ettől persze ha úgy alakul, büszkén bemutattam volna, csak kis tartani valóval a lelkemben. Ugyanis emlékeztem arra is, hogy apámnak az anyám után következő felesége szintén teltebbecske volt, és őt aztán a családban a háta mögött mindenki nagyseggűnek hívta. Nem akartam, hogy az én barátnőmet is nagyseggűzzék. Aztán később megtudtam, hogy apám következő feleségét nem azért nagyseggűzték, mert a termetével volt bajuk, hanem mert csupán senki nem szereti az olyan nőket, akik családokat szednek szét.
Ehhez képest viszont apám is feketelistára került nálam, mert ő meg az én következő husis barátnőmet (Nyűgös-exet) egyenesen Kucu néniek nevezte. (Mint a gyerekdalban: "Röf, röf, röf - orra sárba döf - sonka lábán Kucu néni fürödni döcög".) De legalább neki már vissza tudtam azzal vágni, hogy neki is volt töltött galamb felesége - aztán azóta megint sovány van neki, oszt mit ér vele?
No de a lényeg, hogy nekünk, akiknek a szerelmi szokásai eltérnek a megszokottól, bizony valóban el kell viselnünk a külvilág megvetését, és a rizikót, hogy barátaink és családunk nem biztos, hogy velünk együtt örül. Persze azóta már megtanultam, hogy ez ne érdekeljen, sőt ha husis barátnőm van, bárki előtt büszkén fölvállalom, bár mondom: a tanulási folyamat, meg egyáltalán a szembenézés a saját ez irányú érdeklődésemmel nem mindig ment ilyen könnyen. Viszont ma már teljes mértékben vállalom mindenki előtt, és a mostani barátnőmet is büszkén mutatom be majd minden ismerősömnek és rokonomnak, mert egyébként is borzasztó értékes ember, és nagyon büszke vagyok rá, hogy ő engem választott magának társul. Nem tudom még, meddig fog tartani (a nyakkendő-ízlésemet még jobban ki kell tanulnia ;) ), de én hosszú távra tervezek ővele.
(Apdét: Elmondtam neki, hogy a nyakkendő, amit bizonyára méregdrágáért vett a születésnapomra, szettben mandzsettával és zsebkendővel, háttöö.. Végülis tetszeni tetszik, csak nem illik annyira az elegáns zakómhoz - ellenben régebben mesélt egy másikról is, ami esetleg talán jobban passzolna, és ugyebár még a blokk is megvan.. Nem, már nincs, kidobta, szóval erről a kis csúnyácska-drágácskáról kell megnyugtatnom, hogy fogom azért tudni hordani, csak még kell hozzá olyan öltönyt is venni.)
