No már itt is vagyok Szófiában. Kicsit kimerített az út, kezdve az idegességgel, hogy jaj mindent bepakoltam-e (talán a paprikás kolbászt nem kellett volna az asztalon hagynom, lesz majd egy kis szag, mire hazaérek), aztán a busz is másfél óra késéssel futott be. Sebaj, azért megismerkedtem két jó fej emberrel: egy negyvenes nővel, aki életvezetési tanácsadásból él, szóval a Jóisten küldte, meg egy szintén negyvenes bolgár pasassal, aki huszon-iksz éve Magyarországon él, és perfektül beszéli a nyelvünket. Na mi hárman átdumáltuk a bő tíz órás buszutat, ezzel agyára is menve kábé mindenki másnak.
A buszállomáson már vártak itteni elvtársfiúk, elkísértek a hotelhez, ahol londiner (már majdnem mandinert írtam) hozta fel a bőröndömet, és akkora kád van a szobához, hogy mindjárt meg is fürdök benne. Persze most így este tettem egy nagy kört a belvárosban. Budapest jobb, de azért itt is lehet élni. Megkaptam a pecsétes papírt is, hogy nagyon meg fogok itt figyelni, és kaptam mellé huszonharminc oldal angol szöveget, hogy azt hogyan is kell. Vidékre helyeznek majd le egy ír sráccal, egészen konkrétan Vidin (magyar nevén: Bodony) városába, ami a szerb-román-bolgár hármashatár csücskében található, és az egész unió legelmaradottabb régiója (amit a neten található képek is többszörösen alátámasztanak).
No vár a kád vizem, majd ha valami érdekes lesz, majd szólok. Kívánjatok sok sikert! :)
