1.
Egy kedves ismerősöm fészbúkon azt vetette a szememre, hogy a pártomnak nincs semmi kampánya, és a másik (szövetséges) pártnak sokkal jobb, mivelhogy állandóan nyugdíjasokat lát a másik párt kitűzőjével. Erre válaszoltam, hogy ez még messze nem kampány, de ha ezen múlik, nekem senki ne ríjon ezért, hát kiraktam én is a kabátomra a pártom kitűzőjét. Igazából nem is bánom, hiszen így szolidan, de határozottan tudom vállalni önmagam, és mivel mindenkivel kedves vagyok, jófej, udvarias, biztos vagyok benne, hogy ez a coming out abszolút pozitív kampány a pártomnak is.
Nem is volt belőle semmi bajom, egészen tegnapig. Azaz bajom most se lett, sőt szerintem én jöttem ki jól a szituból. Történt ugyanis, hogy ültem a villamoson, velem szemben pedig egy fószer - aki kábé akkora, mint a Monthy Python - Az élet értelme éttermi jelenetéből a pasas - letoccsant a velem szemközti ülésre. Vagyis inkább zuhant, mint egy zsák krumpli. Egy fiatalabb állt előtte, vele beszélgetett, közben megakadt a szeme a kitűzőmön. "-Jézus Mária, mindjárt felállok!" - szólt a másiknak, mert ahhoz bátorsága már nem volt, hogy nekem mondja, ha valami baja van. "-Hajrá, hátha sikerül." - válaszoltam volna legszívesebben, de inkább visszafogtam magam. Majd az előttem folyó beszélgetésből - ami valamilyen versenyről szólt, talán fényképészetről - kiderült, hogy az első helyezettek közül egy magyar név sem volt, merthogy a "nem szabad kimondanom, milyen vallásúak, mert elvitetnek" ezt is elcsalták. (Ja igen, a másik különös ismertetőjegyem az MTK-sál volt, de azt már hülyék voltak észrevenni. Én persze végig mosolyogtam lenézően, csak hogy idegesítsem őket, de tényleg azt is gondoltam magamban: milyen ékegyszerű, szánalmas emberek ezek, hogy is lehet negatív mennyiségű agysejttel élni? Nem baj, legalább innen tudom, hogy NEKEM nincs miért szégyenkeznem.
Emlegettek még egy XY fotóst, akit szintén nem szeretnek azok, mert kifejezetten magyar képeket csinál. Nem tudom, milyen az a kifejezetten magyar kép - mindenesetre ha egy kép (vagy akármi) nem attól jó, hogy megfelel bizonyos minőségi elvárásoknak, hanem mert valamilyen etnikai jelzőt lehet rá aggatni, azzal a krumplis-zsák el is ismerte, hogy az a kép valójában szar. Innentől meg hogy az első helyezettek között egy magyar név sem volt, abból csak az derül ki: már megint a zsidók csináltak valamit jól. Legutóbb például ezt itt:
2.
Ma mozijegyünk volt Jégkirálynővel, konkrétan A nimfomániás két részét néztük meg egymás után. Ám bájos partnernőm sajnos csak az elsőig bírta (pedig a második volt a jobb), azután hazament. Kifizette az ő részét, de aztán mégis ott álltam a jegyével, és mivel már napokkal korábban teltház volt rá, gondoltam, eladom valakinek (még egyszer), hátha örül neki. Találtam ott egy másik embert, aki szintén két egymás mellettiből a másikat akarta eladni, szóval azt beszéltük meg, hogy inkább adjunk el ketten két egymás mellettit (azt nyilván jobban veszik), mi meg majd bemegyünk a másik kettővel. Az üzlet olyan jól sikerült, hogy végül én adtam el az enyémeimet, és mivel nem tudtam visszaadni, ezt áron fölül sikerült - ráadásul a másik srác is kevesebbet kért az ő részéből, szóval úgy érzem, először sikerült származásom vérének rendesen kijönnie, amire büszke vagyok.
3.
Pont a két film között kaptam egy hívást az egyik ismerősömtől, miszerint volna egy visszautasíthatatlan állásajánlata a számomra, holnap reggel hívjam vissza. Én pedig elgondolkodtam: pont most akarom én ezt? Amikor lassan tovább akartam lépni ettől a szférától, most kötelezzem el magam mellette? A nimfomániás nyomán nekem is beugrott egy párkapcsolati párhuzam az életemből: amikor Nyűgösexet végre ott tudtam hagyni, még utoljára felhívott, hogy menjek vissza hozzá, én pedig ettől rögtön meghatódtam - és rosszul döntöttem. Ha az életemből tanulok, akkor ugyanezt a hibát másodszor nem szabad elkövetnem. Nyűgösex pedig egészen véletlenül (van ilyen?) is pont ott volt ma a moziban, és jelenlétével emlékeztetett ama évekkel ezelőtti a ballépésre.
No de álljunk csak meg: nem ezt akartam egész életemben? Hogy valaki végre felfigyeljen a tehetségemre és szorgalmamra, amivel azért nem mindenkit tisztelek meg? És nem éppen az a bajom, hogy ha elmegyek egy multihoz, akkor mind a diplomámat, mind az elmúlt tíz év tapasztalatait dobhatom ki a fenébe? Amikor Nyűgösex visszarángatott, akkor nekem már volt valaki másom - de most nincs más, nincs semmi. Vagyis ami lenne, az akkor is ott lesz, ha ez a meló mégse válna be, és ugyanott tartanék, mit most. Nincs mit vesztenem (legfeljebb Történészlányt, sokadszorra), de azért nem ugrom fejest bármibe, ígérem.
Végül még egy adalék az 1. ponthoz:
