Nagypapám megkapta "A Haza Szolgálatáért" kitüntetés bronz fokozatát, majd az ezüstöt is, utóbbit kétszer. Ugyanis amikor 30+ év munka után jött volna az arany (és mellé a nyugdíjat kiegészítő pénzjutalom), a felterjesztő azt egy csókosának javasolta, nagypapámat pedig megint csak ezüstre. Ezt nagypapám el szokta nekem mesélni, közben úgy csinál, mint akit nem érdekel, és így huszonöt év távlatából talán már így is van, de azért akkor is megalázó egy munkahelyről három évtized után így távozni. Ezért úgy döntöttem: megszerzem neki az arany fokozatot is, mert neki az JÁR. Még jó, hogy most már a Vatera is a barátom. :)

Közben arra gondoltam, hogy nagypapámnak harminc év kevés volt ahhoz, hogy megkapja, nekem meg egy óra alatt sikerült. Valami ezzel a világgal nagyon el van rontva.

"Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat."

Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó