Boldog, szép új évet kívánok Nektek! Többször hallottam, hogy emberek egymásnak olyan évet kívánnak, ami jobb, mint ez volt - ezek szerint nem túlságosan elégedettek az életükkel meg a közállapotokkal. Hiába no, kormányváltó hangulat van, ám ez nem jelent még automatikusan kormányváltást is, például mert a négy évvel ezelőtti kormányváltó hangulat is bőven kitart még. No de nem akarok politizálni, és nem csak itt nem: az évvégi összegzés egyik nagy szembenézése az  volt, hogy idestova kilenc év mozgalmi működés, helyi, országos és európai szintű aktívkodás után pont ugyanolyan alközlegényhelyettes vagyok, mint amikor elindultam. Nem tudtam megkapaszkodni a rendszerben: az országosban nem is túlságosan akartam, az európaiért meg nem tettem eleget. Maradt a kerületi, ami viszont egyértelmű visszalépés ahhoz képest, amit eddig elértem, és így már nem tudom, mennyire lenne kedvem ezt így csinálni.

Főleg, hogy rohadtul unom már, hogy már megint gyakorlatilag otthonról élek. A politikából nem kapok pénzt, abból meg már elegem van, hogy mindig várom, hogy észrevegyék, hogy ott ugrálok előttük évek óta, mégis az utolsó tehetségtelen újonc kerül alkalmazásba. Esetleg a kerületben csurranhat-cseppenhet majd nekem valami, de addig most már nem akarok várni, meg ez az egész ország kicsi nekem, nemhogy a kerület. Otthonról is pont év végéig kértem haladékot, hogy megnyerjek valamit, és a biztos siker érdekében ne is kelljen addig mással foglalkoznom. Leginkább Németországot céloztam be, de azt elvétettem, meg mást is. Jóval többet pályázhattam volna, és akkor már gyakorlottabban állok a valóban fontos interjúk elé. Most már ezek után pláne több állást pályázok meg odakint, de idehaza is, mert első körben itthon kell valamit találnom. Persze, hogy bánom, hogy egyetemista koromban részben dacból, részben lustaságból, részben meg egy kamu itthoni felelősségtudatból nem ragadtam meg minden lehetőséget, hogy külföldre jussak, akár Erasmussal, akár máshogy. Ma már a lehetőségeim jóval kisebbek, vécét pucolni meg azért mégsem akarok külföldre menni.

No nagyjából ezekre jöttem rá az év utolsó szakaszában. Nemrég készült is két film, két olyan emberről, akik olyanok, mint én (a következő Djokowood velük fog majd kezdődni), és valahol megnyugtat, hogy ezek szerint ez nem egy elszigetelt jelenség. Persze ettől még nem lesz nekem jobb, és nekem kell tennem azért, hogy ebből kitörjek. De legalább nem kell sokáig célokat keresgélnem az új évhez. És nekem - függetlenül a közélettől - innentől tényleg már csak jobb lehet, hiszen a magamra találást már nem halogathatom tovább.

Ennek szellemében kívánok mindnyájunknak sikeres és önkiteljesedésben gazdag 2014-et!