1. Egyrészt senki ne mondja, hogy nem tájékozódom elég széleskörűen, meg bevallom: amit eddig Csurka Istvántól olvastam, az kifejezetten tetszett, és kifejezetten örülök, hogy valahol adják a darabjait, még ha az az Új Színház is. De gondoltam, egye fene, megnézem én azt a helyet belülről. Deficit - mármint ez a mű címe. Kis négyszemélyes kamaradarab, két házaspárról, akik úgy próbálnak a középszerűségükből kitörni, hogy a nyugati szexuális forradalommal párhuzamosan megcsinálják a magukét kicsiben: egy estére párt cserélnek. (Mármint a férfiak a feleségeiket - annyira forradalmi azért ez még nem volt.) A tanulság meg, hogy ha az ember fel akarja dobni az eseménytelen életét egy kis lélekgyilkolással, attól hosszútávon semmi nem lesz jobb. Kautzky Armand hangja élőben is hódít, Bregyán Péter borzasztó modoros, Gregor Bernadettnek voltak meglepően jó pillanatai, de őket Tóth Auguszta úgy lejátszotta a színről, hogy ihaj. Csurka meg szerintem novellistaként jobb volt, de azért a Döglött aknákat is meg akarom nézni.
2. Ha az ember felszáll egy buszra és néz kifelé az ablakon, kész kis történeteket figyelhet meg. Ha meg a Csepeli Munkásotthon előtt száll fel az Artus és a PLACCC Promenád-buszára, akkor ez az egész megspékelődik egy színdarabbal, vagyis élőszereplős szituáció-gyűjteménnyel, amit a művészek adnak elő, a nyílt utcán, házak, villamosok és járókelők között. Ráadásul ez még csak többe sem kerül, mintha az ember befizetne egy százperces buszútra vidékre. Csak itt ezért a pénzért még vissza is hoznak, és utána már te sem tudsz a világra másképp nézni, mint egy bazinagy színpadra, és magadra mint egy díszletre, statisztára, netán szereplőre, akit talán valahol valaki ugyanúgy figyel, mint te másokat.
3. Megtört a jég, megint nyertem jegyet a Bartókon! (Kérdés: melyik zeneszerző harmadik szimfóniája a Lengyel szimfónia? Segítség: a zeneszerző nem lengyel. A többit én is már csak megwikiztem. :)) Ma a Magyar Rádió márványtermében volt kamarazene, zongora-hegedű és zongora-cselló összeállításban. Pont kényelmesen volt hosszú, csak hét darab, de a finálé egyik nagy kedvencem: Bartóktól a Román népi táncok zongi-hegedű átirata. Sajnos senki nem tartott velem, de a jegyemet aztán megkapta ingyen más. Ja és akinek tüdőembóliája van, az maradjon otthon, nem akarom más köhögését hallgatni egy órán keresztül, köszönöm.
4. Megvan a 2013-as Körképem, óriási hála Könyveslánynak! :)
