Az, hogy nem írok, csupán azért van, mert meghalni sincs időm. De érdekes módon most nem úgy érzem, hogy elszaródik az életem, hanem ellenkezőleg: végre azt csinálom, amit szeretek, és bár a rendes ritmust most kezdem csak fölvenni, de nagyon örülök, hogy ott lehetek, motivált vagyok, nagyon szeretem a főnökömet és a kollégáimat, még akkor is, ha tényleg minden nap van munka. Mert azért ez a munka nem csak irodai robotolás, hanem pl. tegnap volt helyi nőnapi est, ma is a szokásos virágosztás, este meg főnökömet elkísérhetem egy másik helyi virágbálba. Így telik a kis életem. Most is rohanok, így csak így futtában kívánok
Boldog nőnapot!
minden kedves ide látogatónak! :)
