A szotyi még mindig csíkos

Gondolom, már eleget sírtam azon, hogy érettségi után egyből egyetemre mentem és nem mentem el egy-két évre dolgozni, világot látni, vagy kitanulni valamilyen szakképesítést, hogy legalább valami papír legyen a kezemben. Persze még egyikről se maradtam le, de a kedvenc szakképesítésemet már megtaláltam: okj-s kerékpárszerelői tanfolyam, 12 hét, 120 rugó, plusz vizsga 30. Ha lesz egy jó melóhelyem, ahol megint tudok majd félretenni magamnak jó sokat, akkor kiveszek magamnak négy hónap szabit, és kitanulom ezt. Nem mert a diplomámmal ne tudnék elhelyezkedni, de már rohadtul elegem van, hogy minden bicikliszervizben csak lehúznak, és ha megcsinálják a gépemet, pár nap múlva mehetek vissza. Már milyen jól elterveztem, hogy megyek holnap Gödre bringával, de rá kellett jönnöm, hogy a vadiúj fékpofa súrlódik a kerékhez. Pedig már azért is kiadtam jó sok pénzt, többek között a felszerelésére. De ha értenék hozzá, csak simán nekiesnék és megcsinálnám, és már száguldanék is.