Jóanyám régi munkahelyén voltam, a hivatalban. Most én is ott dolgoztam, valamilyen politikai állásban, csak valahogy minden olyan félhomályos volt. Meg én se nagyon jártam be az irodába, egyik nap például lementem a menzára és olyan jól elvoltam, hogy aznap már vissza se mentem. Egy másik nap meg a politikus barátaim tüntettek a ház aljában, meg pont ott volt valami kongresszus meg tisztújítás is, amiről valaki valamilyen infókat szivárogtatott ki, de hamar lebukott, nem is ez a lényeg. Hanem hogy gondoltam, föl kéne már menni az irodába, mert ez már ciki - de nem találtam meg. Nem tudtam, hogy melyik emeleten vagyok a lift sem oda vitt, ahova én akartam (ez visszatérő), meg volt, hogy megállt két emelet között, nekem meg egy kis résen kellett kimásznom, de az sem az az emelet volt. Pedig egyszer találtam játékraktárat is, a lépcsőházban bolyongva meg találkoztam egy hosszú hajú, Zappa-szakállas, fehér öltönyös és kalapos figurával, egy szál vörös virággal a kezében. Megkérdeztem, hogy látogatóba jött-e (a hivatal alatt börtön volt), mondta, hogy igen. Egy darabig együtt kóvályogtunk, de elváltunk, én meg végérvényesen eltévedtem.
Ellébecoltam az időmet, amikor meg újra kerestem a helyem, már nem találtam meg. Ennyi.
