Valahol a Gellérthegyen mozgalmi megemlékezést tartottunk. Tél volt, az utak mellett kupacokban állt a hó. Összegyűltünk páran, de jött egy kb. pont ugyanakkora ellentüntető csoport is a másik pártból. Jött velük két fiatal is, egy srác tolószékkel meg egy lány, aki tolta - de tudtam, hogy a srác valójában csak eljátssza, hogy tesztelje, mi hogy viselkedünk egy tolószékessel. Odamentem hozzájuk barátságosan (az ilyen mindig megzavarja őket) és szóba elegyedtem velük, mint régi barátokkal. Közben észrevettem, hogy a tolószékes fiúnak úgy effektíve nincsen lába, szóval megfordult a fejemben, hogy hátha mégsem szimulál, de akkor már a lánnyal egészen jól egymásra találtunk kommunikatíve. Kis alacsony, karcsú, vöröshajú lány volt, és felettébb kedves.
Közben a megemlékezésre odajött egy református pap is (ő is a mozgalmárokkal volt), mondott egy beszédet, és a társaságunkat trolibusszal elvitte. Ám én a troliról lemaradtam, amit annyira nem is bántam, mert így a lánnyal be tudtam ülni a közeli teázóba, és nagyon jól elbeszélgettünk. Majd elindultunk lefelé a hegyről, bementünk egy kapun, ami mögött egy erdős-rétes ösvény vitt lefelé, az út mellett pedig a megolvadt hóléből egészen szép kis patak csordogált lankásan. Futottunk lefelé, majd egyszer csak elcsattant a nagy tschóók.
(Vannak benne elemek a történészlányos sztoriból, de ami elindította bennem, az a mondat, ami szembejött velem tegnap éjjel: "Life could be a dream". Maradjunk ennyiben. Ennek örömére következzék most egy összeállítás az elmúlt hónapokban látott filmjeimből.)
