Nagyszüleim kisvárosi házában voltam, de az tele volt mindenféle emberekkel, akikről fogalmam sem volt, hogy mit keresnek ott. Például ott volt valamilyen idegen hatalomnak vagy országnak a vezetősége is - konkrétabban thaiföldiek, ugyanis mint kiderült, Thaiföldnek korábban is volt egy gyarmata Zala megyében: egy kis falu, amit Csa-Csa-Csészinek hívtak. Szóval ők ott voltak, és az elnöknő éppen valamilyen zászlós konfliktust akart megoldani: eltévesztette hivatalos eseményen egy másik ország zászlaját, ezért utólag akarta nekik a helyeset elküldeni. De az sem az volt, hanem egy venezuelai (a címeres változat), ezért mondtam is neki, hogy nehogy elküldje, mert azok ennek rohadtul nem fognak örülni, de az elnöknő hajthatatlan maradt. Ezért én nagy káromkodások közepette eldöntöttem, hogy ezt a nőt ki kell nyírni és ehhez ellenállást kell szervezni, mondjuk Oresztész Mozgalom néven - mint a görög királyfi, aki megölte a saját anyját és annak szeretőjét, akik azelőtt meg az apját nyírták ki.

Volt ott még egy hosszú, barna hajú, szemüveges lány is, akiről főleg nem értetem, mit keres ott. De az tény, hogy csak úgy áradt belőle a lenézés és talán még be is szólogatott. Egyszer visszakérdeztem, hogy "- Mikor is jártál először itt a Kisvárosban? - Nyolc napja. - Akkor egy huszon-pár évvel később, mint én." És ennyiben maradtunk. Később Jóanyámnak panaszoltam el a csajt (lehetőleg úgy, hogy a lány is hallja), hogy milyen arrogáns egy picsa ez, és ilyeneket vesznek föl egyetemre. Anyám meg egyet is értett velem, de látszott, hogy az ügyben többet már ő sem tud tenni.

Volt egy harmadik mozzanat is: a szomszédos faluban voltunk, konkrétan a futballpályán. A Makovecz-stílusú, favázas klubházban éppen egy esküvő volt (vagy inkább házassági évforduló, konkrétan keresztszüleimé), odakint pedig focimeccs, a fekete- és sárgamezesek játszottak egymással. Észrevettem, hogy nagymamám ott áll a pálya szélén és nézi. Odaálltam mellé beszélgetni, közben épp felém jött egy labda, reflexből bele akartam érni, nem sikerült - ellenben észrevettem: valójában jócskán bent állunk a pályán, Nagymamámat kikísértem a partvonalon túlra, aki szintén nem értette, közben a játék ment tovább.

Kusza egy álom volt, az biztos, de a jelentései nagyjából érthetőek.