Első sztori
Talán már meséltem arról a lányról, akivel egy nyilvános rendezvényen találkoztam, és kiderült, ismerjük egymást: egyrészt egy egyetemre jártunk, másrészt egyik kedvenc szurkolótársam amolyan testi-lelki jóbarátja, és egyszer meccsre is kihozta már. Csak most éppen össze voltak veszve, és a lány az A38-tól a Kálvin-térig sétálva ki is fejtette az egész problémakört. Én meg ugye nem vagyok az a típus, hogy ha valaki nekem elmondja gondját-baját, akkor csak sok sikert kívánjak a megoldáshoz - meg a lány maga is elég beszédes, nyitott ember volt, pár perc alatt egészen korrekt baráti beszélgetés alakult ki, ami után meg nyilván nem küldi el az ember a másikat. Meg aztán ennek a lánynak eléggé fejlett a meggyőzési érzéke, még szavak nélkül is: van olyan kislányos külseje és kisugárzása, hogy az ember nehezen mond neki nemet. Ezért amikor pár nap múlva szólt, hogy szeretne velem találkozni, akkor is szó nélkül ugrottam.
Bár már kezdett elegem lenni, hogy csak azt magyarázza nekem, hogy a sráccal ő így van meg úgy van - nem beszélve arról, hogy a fiú is féltékeny lett rám, hogy hirtelen ilyen jóba kerültem a lánnyal (akivel hivatalosan ők sem voltak soha együtt, de attól a lány még azt játssza a sráccal, amit akar - persze a fiút sem kell félteni, de ebbe tényleg nem akarok most belemenni). Plusz abból is elegem lett, hogy a lány minden emberi gesztusomra, udvariasságomra, lovagiasságomra elmondta, hogy félre ne értsem, nem azért akart velem találkozni, különben se jövök be neki - amivel önmagában nincs is baj, de tízpercenként meghallgatni elég idegesítő. Közben meg attól is nagyon megijedtem, hogy itt van ez a sportbaráti közösség, ahová nem olyan rég kerültem be, és nem akartam ennek véget vetni egy évtizedes törzsszurkoló nője miatt.
A lényeg, hogy rájöttem: ez a lány nagyon tud és szeret másokat manipulálni - talán nem is tudatosan, hanem csak mert megszokta, hogy akaratlanul is megvan hozzá a képessége. Ezért amikor erre rájöttem, és amikor a srácon is azt láttam, hogy legszívesebben széttrancsírozná a képemet, mert szerinte ráhajtottam a nőjére, rögtön tiltottam a lányt fészbúkomról, hogy ebből a játszmából, ahová naiv módon hagytam magam belerángatni, minél előbb kikerüljek, és minden további folytatás lehetőségét elvágjam.
Második sztori
Aztán nemrég történt velem valami hasonló: egy másik közösségben, ahová szintén nem régóta járok, megismerkedtem egy szintén nagyon szép lánnyal. Elkezdtünk fészen beszélgetni, majd telószámot cseréltünk, és vagy két órán át beszélgettünk. Ő is elég bizalomgerjesztő volt, én meg olyan, akinek különben sincsenek titkai, szóval elég hamar kiadtam magam neki. Sőt még koncertre is elhívtam (ingyenes, de regisztrálós), ahová egy másik lányismerősöm foglalt négy helyet, és szólt, hogy van még két hely, hát beneveztem a lánnyal. Meg is beszéltük, hogy mikor találkozzunk a Batyin, ezért amikor a többiekkel odaértem, mondtam nekik, hogy menjenek csak előre, én itt beszéltem meg a lánnyal és majd innen megyünk együtt. No amikor már gyanúsan nem jött, felhívtam (igen, én hívtam őt), mire közölte, hogy ő már régen ott van a koncert helyszínén. Na én meg rohantam, ott szerencsére mindenki meglett, a lányokat összehoztam, nekem meg ki kellett mennem, és mire visszaértem, már be is engedték az embereket. Az ajtóban egy nő pipálgatta a regisztrációs ívet, elvileg fel is írta, hogy én majd később megyek, de olyan káosz és tumultus alakult ki, hogy nagyon kicsúszott a nő kezéből a helyzet.
Szóval a lányok már bent voltak, nagy nehezen én is beverekedtem magam, szó szerint: el sem hinnétek, hogy egy jól fejlett kisnyugdíjas milyen erővel tudja félrelökni az embert. Hiába, Debussy kihozza az emberből az állatot. :P Szóval mire odaértem, fel kellett állítanom az egész sort, harminc embertől kellett elnézést kérnem - majd helyemre ülve a szóban forgó lány jól leszidott, hogy miért kértem ennyiszer elnézést, meg ez milyen ciki már, mint a fülbevalóm, satöbbi. Nem akartam ott helyben rögtön veszekedni, ezért ezt ott lenyeltem neki, csak felírtam jövőbeli megemlítésre. Főleg, hogy másnap estére még kért kölcsön egy zseblámpát, mert mondta, hogy van valami pince, ahonnan neki el kell hoznia valamilyen dolgokat. Nekem zseblámpám nincsen, de a biciklilámpámat felajánlottam, főleg, hogy másnap úgyis Szegedre mentem, szóval csak két nap múlvára kértem vissza, de akkor viszont tényleg, mert nekem is szükségem van rá. Van itt a közelben egy bolt, ahol ő ismerős, felajánlotta, hogy leadja oda a pénztárosoknak.
Ám másnap a lámpám nem volt oda leadva. Üzentem a lánynak, hogy találkozzunk már valahol és adja vissza a lámpámat, írtam neki fészen, sms-ben, sőt még fel is hívtam, nyilván azzal az első kérdéssel, hogy lámpám megvan-e még, de arra kinyomott, és többé nem vette föl. A lámpám meg nem lett meg, aznap este a rossz dinamóval próbálkoztam, hogy valami azért világítson nekem a sötétben és ne üssön el az első autó.
Tanulság
Lehet, kicsit zárkózottabbnak kéne lennem és nem mindenkivel ilyen gyorsan összebarátkozni. Csak ugye az ember már csak ilyen lény, hogy mindig bizalomra épít - plusz nálam meg lehet, hogy a krónikus nőhiányom is közrejátszik, hogy ha egy nő az átlagosnál csinosabb, rögtön túl sok mindenre tud rávenni. Ez a két történet jó tanulság volt rá, hogy ne hagyjam magam túl gyorsan a bizalmamba férkőzni, rászedni, meglopni, és tudjak nemet is mondani, ha valakin észreveszem, hogy túl hamar kér tőlem dolgokat, vagy csupán azt hiszi: csak úgy akármikor kihúzhat a piciny tomporából. Addig meg örülök, hogy egy esetet sikerült helyrehoznom, egy másikban meg csupán egy bringalámpa veszett oda (bár abból egy jobb minőségű, amit két hete vettem 2500 forintért). Erősebb és okosabb lettem, ez a lényeg.
