Igazából ez az első alkalom, hogy a legjobbnak kell valahol lennem. Nem is akartam, elég volt csak jónak lennem, csak megütnöm egy bizonyos szintet, attól függetlenül., hogy mások mit érnek el, netán jobbak-e nálam? Így is volt elég helyzet, hogy valamiben alapból a legjobb voltam, vagy véletlenül lettem az. De olyan, hogy valahol a legjobbnak kellett lennem a célom eléréséért, ilyen most fordul elő velem életemben először. Hiszen ott tizenegy vetélytársam lesz, és ha csak egyetlen ember is lesz közülük, aki jobb, mint én, akkor fölösleges volt az elmúlt hetek-hónapok munkája. Pedig nem akartam még soha valamit ennyire megnyerni, mint ezt - ehhez képest már megint úgy érzem, hogy mégsem adtam bele mindent, amit lehetett volna. Persze úgy érzem, az emberi kvalitásaim abszolút megfelelnek, sőt meggyőződésem, hogy én vagyok a legalkalmasabb a feladatra - ám erről pár perc alatt kell meggyőznöm őket, lehetőleg hibapont nélkül. Mert ha van valaki a másik tizenegy között, aki kilencvenkilenc százalékos, akkor nekem száz százalékot kell adnom. Itt az ezüstéremért nem jár semmi. Én viszont győzni (és meggyőzni) megyek.
(Holnap meg fogászhoz, mert ez a szar bal felsőm is pont most durran be, a bölcsességfogammal együtt. A privát dokim csak jövő hétre, vizsga utánra tudott időpontot adni, de nekem kell egy megoldás, ami legalább keddig kitart. Szóval nincs mese, holnap el kell menni az SZTK-ba, akármi is várjon ott. Hétfőn lehet, hogy már késő lesz, és hétvégén sem csak a fogamra akarok gondolni, hanem talán arra, hogy sikerüljön, amit akarok. Végre.)
"Ball ist Rund. Spiel dauert neunzig minuten. So viel schon mal klar. Alles anderes Theorie."
"A labda kerek. A játék kilencven perc. Ennyi biztos. Minden más csak teória."
