A szotyi még mindig csíkos

Egy nagy tányér gulyás, nagy tányér túróscsusza szalonnával (ez a kettő egy menüben), egy somlói galuska, egy gesztenyepüré meggyraguval, majd ezek után egy fél paraszttál (kolbász, szalonna, hagyma, kenyér), eközben két gyümis sör meg egy rendes. Mindez azért, mert kedves…

Egy ideig nagyon jó érzés tökösnek lenni és jól megmutatni, hogy az én agyamat sem lehet bármeddig húzni. De utólag szembesülni vele, hogy én ezzel most tényleg lemondtam róla.. Pedig annyi tervem lett volna még vele.. Vagyis közös terveink, hiszen együtt terveztük. Például…

Már megint úgy érzem, hogy módszeresen hülye lett belőlem csinálva, és ami a legjobban bosszant, hogy erre már megint utólag jöttem rá. Na jó, valamit azért sejtettem, mert már nem akartam hazakísérni, csak felraktam a buszra, hadd menjen. De mégis, miért hagyom, hogy velem…

Miközben gyalogoltam lefelé az esőben a hegyről, már fogalmazódott is bennem a "soha többé ne találkozzunk" levél. És nem is azért, mert utálom, ha leordítják a fejemet, csak mert valamiben nem értek egyet. Nem azért, mert nem szeretem, ha az én tapasztalataim hitelességét…

Már egy hete hazajöttem Bulgáriából, és nagyon gyorsan eltelt ez az egy hét. Kezdek megint belesüllyedni megint a semmit-nem-csinálás mocsarába, és még az útibeszámolómat sem írtam meg. Sem ide, se a hivatalosat. Pedig Bulgária egészen jó kis hely, ám valahogy mégis kisebb,…