Már megint úgy érzem, hogy módszeresen hülye lett belőlem csinálva, és ami a legjobban bosszant, hogy erre már megint utólag jöttem rá. Na jó, valamit azért sejtettem, mert már nem akartam hazakísérni, csak felraktam a buszra, hadd menjen. De mégis, miért hagyom, hogy velem bármit meg lehessen csinálni?
Sétáltunk lefelé a hegyről, és megkérdeztem tőle, hogy mégis mi van most? Mindig szívesen jön randizni, de miakor közeledni akarok, mindig visszautasít, de legközelebb mégis mindig szívesen jön, és így járunk körbe állandóan. Erre ő: még kivár, hogy érez-e magában késztetést, hogy többet is akarjon. Kivár?!? Már lassan egy éve találkozgatunk - mégis, mire vár még ki? Nagyjából tudom, mit várna tőlem: legyek érett, felnőtt, bölcs, tapasztalt férfi. Na ez az, ami még nem vagyok, és bár a szándék megvan bennem, belátható időn (egy-két éven) belül nem is leszek. Ellenben vannak más értékeim, ezeket tudom nyújtani, amikkel ő ha akar, elfogad, ha nem, akkor nem. Sajnos már egyértelmű, hogy a labda az ő térfelén pattog, szóval a döntést sajnos már megint sikerült átengednem, ezért teheti meg, hogy addig szórakozik velem, ameddig akar. Vagy ameddig én akarom. Mert szerintem ez az egész túl van misztifikálva, én azt mondanám: a pávatánc csúcspontján már túl vagyunk. Vagy ugorjunk bele, csakúgyból, végülis elég fiatalok vagyunk még ehhez is. Ha meg ez így neki nem jó, és ennyi idő alatt neki nem jött be, amit várt, akkor ne szórakozzunk többet egymással, és menjen mindenki a maga dolgára. Ennyi, meg egy bambi.
(Igen, ez a pincsikutyaként a sarkában lihegés és neki mindig ott levés nem túl jó vonás, pedig ezt is el akartam kerülni. Pedig az áprilisi kétéjszakásomról nem is tud - érthetően nem siettem őt arról is tájékoztatni. Pedig lehet, hogy akkor érzékelné, hogy van nekem más nő is az életemben, ha én úgy akarom. De most csak ezért nem fogom szóba hozni. Meg az is beszédes, hogy ilyesmikről nem is nagyon beszélgettünk. Ha a fentebb szóban forgóra nem kérdezek rá tegnap, magától nem mondja el, az biztos. Hát igen, csak néhány jó szó hiányzott volna.)
No de tényleg nem akarom ezt a blogomat is nők feletti siránkozással megtölteni. Legközelebb valami vidámabbról is hírt adok. (De az biztos nem nőről fog szólni egy jó darabig, ezt megígérhetem.)