A szotyi még mindig csíkos

Van a választásig még hat.. sőt öt nap. Ilyenkor mindenki pörög, én is. Nincs hétvége, nincs alvás, majd hetedike után. Tegnap is a nagygyűlés után még kimentem plakátolni (csütörtök óta lehet, kimondta az Alkotmánybíróság - habár mindig vannak olyan helyi tanácseln kiskirályok, akik úgy érzik, hogy az AB határozatai csak az ő falujukra nem vonatkoznak), aztán az irodán aludtam a kanapén, majd ma megint, reggeltől estig. Közben meggyűlik a bajom különböző emberekkel, helyi szkinhed trafikossal, saját szabályait nem ismerő közteressel, végül meg egy agresszív falusi polgármesterrel (kis ember nagy autóval, tipikus). Szóval mindenki feszült, én is, de már látom a végét - ami akármi is lesz, azt senki nem veheti el tőlünk, hogy ez egy kiváló hangulatú két hónap volt, aminek nem akarom, hogy vége legyen. Márcsak azért se, mert úgy érzem: az irány, amerre tartok, az jó, de a személyes cél eléréséhez szükségem lenne még egy hónapra. A fejlődési irány megvan, de nem magamhoz képest kell elég jónak lennem, hanem az elvárásokhoz, azt meg nem tudom. A szándék mindenesetre megvan, és van még öt napom, hogy bizonyítsak.