Noshát. Ideje deklarálnom, hogy Djoko cuccosa meghalt. Valahogy mostanában nincs az a belső kényszer, hogy mindenképpen kiírjam magamból, ami bennem kavarog. Lehet, hogy növök, érek, erősödöm, és az önterápiára is egyre kevesebb szükségem van? Nem tudom. Mindenesetre azért nem akarom veszni hagyni legújabb emlékeimet se, ezért inkább pótlok kicsit.
Lement a Nagy Dunai Árvíz, már egy hónapja. Természetesen én se hiányozhattam a gátakról, és mivel itt Dél-Pestről sehonnan se érkezett segélyhívás (Ferencvárosban konkrétan az egész part ki van építve, és különben sincsenek lakóházak a Duna mentén), így a régi ismerős tájékra: Óbudára mentem zsákot pakolni. Egy szombatot a Rómaiparton töltöttem, majd a következő két éjszakát a Rozmaring vendéglőnél. (Az azért praktikus, gondoltam, mert akinek másnap munkába kell mennie, éjjel alszik, de én megtehetem az éjszakai műszakot.) Vettem szép új gumicsizmát is az OBI-ban, elég sokat kellett érte tekernem, de végül Budafokon kaptam az én méretemre is. Onnét hazafelé meg kaptam egy defektet is, de azért megérte, az azt követő kaland miatt mindenképp. Meg a svédasztalos köszi-partiért, és az ott kapott 20%-os kedvezménykártyáért, amit a vendéglőbe kaptam. Egyszer valakit majdcsak elviszek oda.
Házikó a Rómain
A másik nagy kaland a Strasbourg-i, pontosabban Baden Baden-i kirándulás volt, vagyis EU-s vetélkedő. Elvileg szervezőként vittek, de a világon semmit nem szerveztem. Kedden és csütörtökön Baden Badenban fürcsiztem és szaunáztam (igen, a nudiban), szerdán Strasbourgban - pont a Tavares-jelentés elfogadása napján - mialatt a többiek vetélkedtek, beültem a hátsó sorba az újonnan vett Spiegelemmel és azt nézegettem. (Mármint a Der Spiegel című hetilap aktuális számát - nem egy tükörben csodáltam magam egész délután, nem kell megijedni.) Amúgy a szauna idén is nagy kaland volt, főleg, hogy megint beültem a kilencven fokba - ráadásul a műsort kétszer is sikerült elkapnom, amikor is egy szakember bejött, öntött némi illatos vizet a kövekre (a hőmérséklet rögtön fölment vagy százhúszra), és legyezgette a levegőt. Én meg majd' megdöglöttem, kérdezte is a bácsi, hogy jól vagyok-e, én meg válaszoltam rá, hogy "Ja, prima!", közben meg összeszorított foggal próbáltam magamra büszkének lenni, hogy ezt is megcsináltam.
Strasbourg - Straßburg
Mi még egyéb? Gőzerővel készülök a jövő heti angol felsőfokúmra (ami azt jelenti, hogy a füzetet a szekrényből már rádobtam az asztalra), valamint a KRESZ-vizsgára (ez viszont kifejezetten szórakoztat, főleg az ábrás elsőbbséges-kanyarodási sorrendes fejtörők, azokból is a villamososok :)). Nőtéren semmi, Történészlány újra összejött a fél évtizedes exével, de már egyáltalán nem fáj érte a szívem. Sokkal inkább azért a lányért, akivel múlt héten találkoztam, tök jól alakult minden, meg is beszéltük, hogy még találkozzunk, csak neki az a hét már nem jó, meg amúgy sem akar semmit sem elsietni - ennek még örültem is, mert én se. De a tegnapi randit meg pár órával előtte lemondta, meg az összes többit is, merthogy szerinte én többet akarok, mint ő. Ő türelmet kért tőlem, adtam is szívesen, de kapni még egy második randi erejéig sem kaptam. Szóval most érthetően elegem van a heteró lányokból egy jó időre. Talán nem is baj.
Helyes sorrend: C, A, B, T (én)
Csak azt sajnálom, hogy amikor a szép, új okostelefonomon olvastam a lemondott randi hírét, gondolkodtam, hogy falhoz vágjam-e, vagy sem? Kiegyeztem abban, hogy ha csak kicsit vágom, abból nem lehet baj. Na azóta nem működik a kijelzője, amit kicseréltetni háromszor annyiba kerülne, mint amennyiért magát a telót vettem. Szedjem már össze magam, most már tényleg.
Ja még annyit, hogy nem akarok semmit sem elkiabálni, de megint beadtam a jelentkezésemet a német szövetségi parlamenthez. Ráadásul az ajánlóleveleket (kettő kell: egy tanártól és egy politikustól) egyik kedvenc tanáromtól, illetve magától a pártelnökömtől kaptam, akinek jelenleg (meg úgy általában) kisebb gondja is nagyobb, mint hogy ki megy Berlinbe. De most már akkor tényleg úgy kell szerepelnem, hogy méltó legyek erre az ajánlásra. :) Melóm egyébként szeptembertől lesz biztosan: egy haverom indít be céget, ahová sokkal szívesebben mennék, minthogy egy multinál haljak meg agyilag naponta. Csak ugye ezek mindig rizikós dolgok, meg addig is élni kell valamiből, és lehetőleg nem anyámból. A költségek pedig növekednek, pedig hiába nem megyek fesztiválokra (legfeljebb majd egy munkásmozgalmi hétvégére augusztusban), meg kéne vennem az MTK-bérletet, és a Szigetre is be kell ruháznom egy napra (49€), ha látni akarom végre élőben is a Die Ärzte-t. (Egyszer már láttam, 2004-ben, de akkor még összesen egy számukat ismertem, szóval nem élveztem annyira.) No röviden most már tényleg ennyi, tolok fel még pár filmélményt, aztán megyek dolgomra.
"Die beste Band der Welt"
Holnap meg EDDA-koncert a Parkban. Rá egy hétre - pont a nyelvvizsgám előtti este - meg Péterfy Bori!! Imádom azt a nőt, totál bele vagyok szerelmesedve, nem érdekel, hogy gyereke van, meg férje, meg akár anyám is lehetne. Nekem Ő kell és kész. Ezt eldöntöttem. No jóccakát.
