Igen, megígértem, hogy nem lesz több magánblogom. Ez sem az. Hiszen a másik blogszolgáltató (a nevét nem írom ki, maradjunk abban: a konkurencia) még nem halt teljesen be, amit mi sem bizonyít jobban, mint a honlap tetején látható piros szöveg múlt heti megváltoztatása. Eszerint új alkatrészre várnak - én meg arra, hogy blogolhassak ismét, hiszen ez lenne az első hónap, ami teljesen kimarad. Azt meg nem akarom, legfeljebb majd utólag beillesztem, amit itt írtam. Akkor kezdjük.
Miről is mulasztottam hírt adni?
Most a legújabb, hogy megint beleálltam a munkakeresésbe. Tegnap elküldtem egy régóta dédelgetett pályázatomat Ausztriába. Erről nem akarok még többet mondani. Hétfőn ki is ugrottunk Jóapámmal Bécsbe. Most még csak neki voltak állásinterjúi, de én is eldöntöttem, hogy tudnék ott élni. Lehet, földrajzilag közel van hozzánk, de szellemben, hangulatban, életben az már tényleg nyugat. Aztán beugrottunk az ottani rokonokhoz is. Na ők élnek aztán cifra módon: egy vagyonért bérelnek egy száz négyzetméteres, tetőtéri lakást, ahonnan látni egész Bécset. Na meg sajnos Jóapám egészsége sem a régi. Mondjuk úgy: láttam, sőt működtem közre olyan szituációban, amiben nem akartam volna őt látni, és ő sem akarta volna. De talán éppen ezért a nap végére kapcsolatunk egy magasabbik szintre lépett. Május nyolcadikán, ha minden igaz, megint megyünk.
Másnap pedig megyek Bulgáriába pár napra, az ottani választásokra. (Ecuadori lányismerősöm erre kérdezte: "csak nem jelölt leszel?") Nem, nem jelölt, csak megfigyelő. Még nem tudom, ez pontosan mit jelent, de állítólag majd ott mindent elmagyaráznak. Na majd meglátjuk.
Mi újság nőtéren? Igazából semmi, de talán most először gondolom úgy, hogy ez így van jól. Úgy a nagy márciusi hóviharok idején volt egy viszony-félém egy hölggyel, akivel aztán bekövetkezett, mint ami szokott: egyikünk többet akart, ám az kivételesen most nem én voltam. De rá kellett jönnöm, hogy akármilyen jól eldumáltam vele, valójában nem akartam tőle semmi különöset, csak amit végül meg is kaptam. Vagy inkább ő kapta meg tőlem. Nem tudom. De tény, hogy egy tizenegy évvel idősebb nővel nem tudnék hosszabb távon mit kezdeni. Hiába látszik kívül-belül évekkel fiatalabbnak, én nem tudnék az ő társaságába járni, ő se az enyémbe, és a vége csak egy nagy szexuális kihasználás lenne, amit inkább el szeretnék kerülni.
Azóta viszont már nem görcsölök ezen a területen. Nem hajt semmilyen kényszer, és így tényleg sokkal kényelmesebb lányokkal kettesben. Tegnap például Történészlánnyal töltöttem az estét, és olyan jó volt végre nem erőltetni semmit, sem pedig kényszert érezni. Semmit nem elvárni, semmire nem számítani, csak lebegni a hullámokon. Imádom ezt az áprilist.
Márcsak mert lehet bringával menni sokat. Voltam Kritikus Tömegen (16 km), előtte egy héttel a Pesterzsébet-Kispest túrán (ez csak öt kilométer volt, de amíg leértem odáig, majd vissza..). Tegnap meg a Várhegyre tekertem fel, és nem is volt olyan szörnyű. Büszke vagyok magamra, na. :)
Dióhéjban ennyi, majd még jelentkezem.
