"Borzalmasan öltözködsz és borzalmasan viselkedsz" - mondotta főnököm nekem a minap. Az öltözködésemet már korábban is érték mindenféle vádak (pedig szerintem sokat finomodott a zzelmúltnyolcévben), a viselkedésemmel viszont már több igaza van. Sőt olyan remek meglátásai vannak velem kapcsolatban, hogy csak ámulok - konkrétan arra mondta, hogy borzalmasan viselkedek, hogy a viselkedésemmel nem azt üzenem magamról, mint aki valójában vagyok és amire valójában hivatott vagyok. Rugdos (a jó, sőt legjobb értelemben), ki akarja belőlem hozni a maximumot, amit szerintem én naponta kihozok magamból - vagyis azt a hányadát, amit magamtól ki tudok hozni, de én is érzem, hogy sokkal több szunnyad még bennem.
Egy kedves kolléga is hasonlót látott bennem, ezért kaptam tőle egy Brian Tracy-cédét, több óra önfejlesztő tréninggel. Neki már hasznára vált, és én is hallgassak bele, hátha. Most kezdek az érdekes részekhez érni, és nini, pont ma értem valamihez, ami egy az egyben rólam szól. (A 13:43-tól kezdődő szakszra gondoltam, ha a link mégse ugrana rögtön oda.)
A munkából van még hátra két hét, ebben kéne még óriásit bizonyítanom, ha azt akarom, hogy stabilizálódjak benne. Az első számú kihívás mindenesetre az, hogy minden reggel fél hétre ott legyek és kitűzzem a zászlót. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb ötkor kelni kell, szóval nem klimpíozok tovább, megyek aludni. Hadd lengjen az a zászló, én meg "nevethetnék, mint a győztesek, akik sohase vesztenek". (Már épp ideje volna, hogy ne csak a kudarcaimon mosolyogjak, hanem a sikereimen is. Hajrá.)
