Bevallom, ezt az angol felsőfokú nyelvvizsgára felkészülést kissé lecartam, de csak azért, mert akkora az önbizalmam, hogy szerintem így is menni fog. Persze a feladattípusokat meg a szavakat még átnézem, de arra is kíváncsi vagyok, hogy ha helyből nekimegyek, akkor hogy sikerül? Tavaly nyáron különben is elvégeztem egy felkészítőt, azóta is rendszeresen használom a nyelvet, nem jelent különösebb nehézséget, szóval szerintem minden esélyem megvan a sikerre. Csak ne ott essek pofára. De nyelvvizsgáztam már annyit, különböző nyelveken, hogy váratlan helyzetekben is föltaláljam magam.

Nem csoda, ha a holnapi napom úgy néz ki, hogy délelőtt elmegyek, kiváltom az MTK-bérletemet, majd benézek az ideiglenesen hazánkban állomásozó Májkjúhoz az egyetemre, majd este Péterfy Bori-koncertre a Parkba. Oké, kicsit pofátlanság, hogy a holnapi kutatást (mert most egy olyanba is beszálltam) a nyelvvizsgámra hivatkozva lemondtam, de azért mégse járkál az ember mindenfelé. Na jó, az utolsó este az ember lazítson, de azért még ma éjjel meg holnap belenézek annyira, hogy legyen mit lazítanom, és ne azon parázzak közben, hogy ugye tényleg elég lesz a saját kútfőm?

Ja közben még annyit, hogy nagyban levelezgetek egy lánnyal, nagyon kedves, helyes - bár kicsit aggaszt, hogy a társkeren kétféle kép van róla, és a jobbak alatti dátumozás 2007-es. Remélem, csak ő nem állította be a gépet, hiszen ezek szerint azokon tizenhat évesnek kéne lennie, márpedig annál azért érettebbnek látszik. De aranyos lány, megy a kommunikáció gördülékenyen - kicsit zavar is, hogy nem kell semmilyen falat áttörnöm. Vagy már áttörtem, és akkor nem izgi. Szóval akkor izgi, ha nem sikerül áttörnöm? (Mint a két héttel ezelőtti lánynál, akiben szellemileg tényleg nagyobb kihívást látok - főleg hogy ma délután is megszólítottam, és nem volt túl beszédes.)

Nem akarok olyan klubhoz tartozni, ami elfogadna engem tagjának - mondotta Woody Allen az Annie Hall-ban. (Mint ahogy abban van az a rész is, amikor találkoznak Marshall McLuhan-nel.. És tegnap tényleg megismertem valakit, aki tényleg találkozott Marshall McLuhan-nel! És megismertem egy másik embert is, aki ismeri nagybátyámat még gimiből, és mesélt is pár olyan sztorit róla, amit előlem eddig családilag titkoltak, és erre minden okuk meg is volt. ;) No de zárásként íme Marshall McLuhan, meg Woody Allen, meg Kern András és Bálint András legendás szinkronja: