Hányszor fordult már elő velem, hogy remekül elleveleztem, eldumálgattam egy lánnyal, aztán az első személyes találkozáskor vége is lett az egésznek? Legutóbb például júliusban. És hiába csak annyi történt, hogy nem jöttem be neki, vagy hogy kicsit rámenős voltam - nem számít, hogy előtte mennyire egy húron pendültünk. Ha az ember nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor ott máris annyi meg egy bambi. Lehet még próbálkozni még akkor legalább az intellektuális kommunikáció folytatásával, de minek. Elvesztettem. Fájt, de megemésztettem. De most, hogy belegondolok, mégsem az volt az utolsó, szóval már elég lehetne. Pedig holnap újra vakrandi, és megint félek, hogy azon valami véget ér, valami fáj. Ezért már inkább arra készülök, hogy úgysem lesz ebből semmi. És valóban: első randin nem is kell lennie semminek. És később sem kötelező. Éppen elég, ha jól eldumálunk. Még akkor is, ha igazából kiábrándul belőlem. Vagy én belőle. Benne van a pakliban.
Különben is, miét akarom magam itthon lekötni, ha úgyis azon fáj a szívem, hogy miért itthon vagyok, miért nem Európának egy egészen másik pontján? (Bármelyiken, csak nyugatabbra, lehetőleg Soprontól is.) Persze akkor azért is tehetnék többet. Például lesz hétvégén egy EU-versenyvizsga-előkészítő, potom ötven rugóért, plusz tízezer a tankönyv. (Ilyen versenyvizsga kell ahhoz, ha valaki valamilyen EU-s intézménynél akar dolgozni, mármint olyan magasan, ahol már pártok sincsenek.) Jóanyám nagyon szeretné, ha elmennék és ha letenném ezt a vizsgát, de engem bevallom, ezek a szintek nem vonzanak annyira, még akkor se, ha tudom: attól, hogy a vizsga megvan, még nem lenne kötelező benne dolgoznom. De ha az ember ennyi pénzt már kiadott rá, akkor azért már illene (és ez csak az előkészítő díja, magár a a vizsga díjára - amit álítólag csak Brüsszelben lehet letenni - gondolni se merek).
Apropó, megtudtam, ki van most helyettem Berlinben: egy lány, akit nem ismerek annyira, de legalább nem fiú, szóval tényleg foghatom a gender balance-ra. :) És kiderült, hogy csak hét ember ment, szóval a túljelentkezés jóval nagyobb volt, mint Bulgáriába - ahol legalább hatvanan voltunk, és az azonnali igenleges válasz alapján úgy tűnt: örülnek, hogy valaki elvállalja a Balkán mélyét is.
No de holnap kétnapos meló indul a szokott irodában, délután tali leendő főnökömmel (közös ismerősünkkel lecsekkoltattam: állítólag tényleg rendes), majd onnan egyenest a nagy találkozás. Addig is megmutatom, mit hallgatok mostanában: tudtátok, hogy a Kraftwerk eredetileg progresszívrock-zenekar volt, és ilyeneket is tudtak?
