A szotyi még mindig csíkos

Volt egy figura, aki egész végig zsidózgatott meg kiabált nekünk, de nem törődtünk vele túlságosan: vissza-visszaszóltunk, de inkább a meccset néztük. Aztán a végén, amikor már a csapatunk kikapott, az alak ilyet szólt, hogy "indul a vonat" - és feltételezhető, hogy nem a Délibáb IC-re gondolt. Olyankor már nekünk se kellett több: egy kedves jó haverbarátommal odamentünk a kerítéshez, és nagyon keményen leordítottuk a fejét. Engem is egyszerűen elkapott a hév, elküldtem a náci kurva anyjába, és ez volt a legenyhébb. Elborult az agyam, csak arra emlékszem, hogy amikor a biztonságiak rángattak el, azt ordibáltam a fószernak meg a védelmére kelt haverjainak, hogy "Nyilasok! Nyilasok!" Mondták is utána a többiek, hogy nem is tudták, hogy tudok ilyen heves is lenni - szó mi szó, én is meglepődtem. Elborította az agyamat a vörös köd, de mindezzel együtt borzasztóan felemelő érzés volt leadni egy kis indulatot, és még magamért is kiálltam - no és egy nemes célért is, történetesen az ilyenféle emberek megfékezéséért.